Mindenkinek meglesz idővel a saját kis filmecskéje
Posted by Jutta | Filed under Uncategorized
Mindenkinek meglesz idővel a saját kis filmecskéje
Mit vissza tud pörgetni életének utolsó rövid percében
Azt szeretném, hogy ha ez történik, minden színes legyen
S csak vidámat szeretnék látni, nem sötét-fehér képeket
Kisgyerekként némán álltam hozzá az élet értelméhez
Édesanyám nézte minden szavam, s minden kis léptem
Mostanra felnőttem, s az én kezemben van a sorsom
S minden egyes terhet legyengült vállamon hordok
Néha nem tudom már eldönteni, hogy jót cselekszem-e
Első célom, hogy ne legyen jelen az ördög vörös szeme
Meg kell próbálnia az embernek mindig a jóra törekedni
S aztán megtört csöndben és békésen hálálni és reménykedni Életem filmjének lelkében sajnos mindig is lesznek poros részek Hisz olyat adott nekünk a sors, mitől mindig is némán féltem Ígérem, meggyógyítlak, s nem engedem, hogy bajod essen Tudom, meglesz a megoldás, bízok a hatalmas szeretetben!
Néha az ember leesik a mélybe s nem tudja mitévő legyen De azért zuhanunk le, hogy legyen honnan felmászni a hegyekbe!
Pozitívan kell a dolgokat látni, de sajnos néha ez nagyon nehéz Az első dolog a megnyugvás, s aztán a csillagokkal teli édes méz Ha nagy baj történik az életben, szívem hegedűje lassan játszik
De mindig jól adom magam, s mindez semmit sem látszik Más lelkében vajon mi dúlhat, s mily véres csata virágzik? De biztos, hogy nincs szép, s a nagy boldogság hiányzik! Ha előre tekintek, színeket látok, s eseménnyel teli képeket
Tarka mezőn zöld füvet, s napsugárral teli erős fényeket Ígérem, jó ember leszek, s ölelni fogom összes szerettemet S ha ledobnak egy bombát, tudom, kimentelek onnan Titeket!
Tudom, hogy ez a film száz év múlva fog lepörögni előttem Hisz erősítenek szeretteim, kikért e mesés képeket szőttem Csak arra kérem az Eget, ki remélem mindig megsegít engem Ne legyen háború, csata, csak békesség, ölelés, s nagy szeretet!